Sokan elfelejtik, hogy nem azért élnek, hogy 024-be robotoljanak.
Tehát orvoslás ide vagy oda, csak akkor fogja igazán élvezni az “utat”, ha ezt a belső céljaival egyensúlyban végzi.
Őszintén, hányszor kérdezte meg magától az utóbbi időben, hogy még is “MIÉRT” csinálom azt, amit csinálok?
Miért kelek fel minden reggel, hogy 10-14 órát megállás nélkül végig dolgozzak?
Biztos azt a fajta és mértékű munkát végzem az orvoslásban, hivatásomban és a praxisomban, ami engem boldoggá tesz?
Ha erre nem tudja zsigerből a pontos választ, akkor jobban jár ha itt marad és picit elmereng az itt olvasottakon.
A modern világ egyik legnagyobb kihívása a teljes fókusz hiánya. Túl sok lehetőségünk van, amiből túl sok problémát generálunk.
Pedig csak a fegyelmezett fókuszálás vezeti el a “Nagy Miértjéhez”, az álmaihoz.
Ettől függetlenül olyan “célokra” fókuszálunk, amik igazából nem is a Mi céljaink:
- Nagyobb autó kell,
- nagyobb ház kell,
- messzebbre és drágább helyre kell menni nyaralni,
- bővíteni kell a praxist, mert a konkurensünk / pályatársunk is bővül,
- és még hosszasan sorolhatnám azokat a célokat, amikre igazából NEM VÁGYIK.
Ezekkel a fals célokkal pedig felállítjuk a saját börtönünket, amiből aztán csak a kiégés vagy a kiöregedés vezet kiúthoz.
A szeretteinkkel el nem töltött időt pedig megvásárolni nem lehet. Viszont azt sem, ha évtizedekig olyan munkát végzett, amit sose kedvelt.
Félreértés ne essék, az anyagi bőség szuper dolog és csak akkor lehetünk az élet minden területén boldogok és sikeresek, ha értünk a “matekhoz”. Legalább is ahhoz a matekhoz, amire NEKÜNK szükségünk van és nem a szomszédunknak, a régi iskolatársainknak, valamint a “műhaveroknak”.
Tegye fel a kérdést:
Biztosan azt az életet élem, amire vágyom?
Ha nem, akkor MOST azon a tevékenységen dolgozom, ami a vágyott életemhez vezet?
Ha nem, akkor mit kell ahhoz tennem, hogy AZT CSINÁLJAM amit kell?
Leépítsek, átépítsek, újraszervezzek, delegáljak?